Marcal mentére indultunk reggel Zolival madarászni.
Triónk több területen is megfordult a folyó kiöntései mentén, de említésre méltó madárvilággal a Nagypirit melletti Marcal-réteken találkoztunk. Nagy terület van víz alatt, ezek környékén már megjelentek az első tavaszi vándorok. A teljesség igénye nélkül a vizenyős legelőkön nagy csapat bíbic, danka- és viharsirályok, pár példány nagy póling, fél tucat pajzsos cankó, nagy kócsagok, szürke gémek, kanalas- kendermagos, nyílfarkú- csörgő és tőkés récék kisebb-nagyobb csapatai.
Mezei pacsirták énekétől volt hangos a környék, a napos, ám kissé szeles időben kellemesen hatott az emelkedés közben daloló pipiskék kórusa.
Nem mellékesen kb. 2000-3000 lúd pihent a belvizek környékén. Sikerült egy fasorban a közelükben elhelyezkednünk, és kezdetben onnan fürkésztük a madársereget. Majd Zolival elhatároztuk, hogy egy másik bokorsorhoz megpróbálunk áttelepülni, mivel a ludak annak közelében húzták el, miközben egy közeli kukoricatarlóra jártak táplálkozni. Bíztunk néhány röpkép elkészítésében.
Angi maradt a fasor többé-kevésbé szélvédett takarásában, mi pedig távcsővel és fényképezőgéppel cserkelésbe kezdtünk. Kezdetben törpejárásban megkerültük a fasor és bokorsor közötti legelőt, majd a kinézett bokrost elérve, rövid pihenő után elkezdtük megközelíteni a libákat egy vadcsapán a bokrok között. A galagonya és kökénybokrok közötti vadcsapa amúgy inkább nyúlcsapának tűnt, így egyáltalán nem bántuk, mire a bő fél órás kúszás-mászás végére értünk. Sikerült a bokrok mellett a nádas szélébe kihasalni, innen remek rálátásunk volt a madártömegre.
A libák várakozásunk alatt éppen nem érezték szükségét annak, hogy átrepkedjenek táplálkozni a kukoricatarlóra, azonban egy közeledő kis repülőgép felugrasztotta a madarakat, így mi is gyorsan még jobb leshelyre váltottunk a közeli csatorna part bokrai közé. A libák ugyan elég hamar visszaereszkedtek a vizek mellé, azonban valamitől újra megriadva két csapatra oszolva kissé messzebb települtek le a legelők túloldalára. Így aztán jobbnak láttuk, ha mi is visszatérünk kiindulási pontunkra, végül cseppet sem bánva a sikertelen röpkép fotózást.
Amint kis kerülővel ballagtunk vissza Angihoz, egy öreg vándorsólyom jelent meg a területen, előbb ő, majd nem sokkal utána egy rétisas mozgatta meg a libacsapatokat, így hamarosan a ludak a szélrózsa minden irányába távoztak a területről.
Délutánig tartó madarászat alatt még meglátogattunk néhány hasonlóan víz alatt lévő Marcal-rétet, mielőtt kellemesen elfáradva hazatértünk.
A képeket a szoba melegében a monitoron visszanézve örömmel láttuk, hogy a felreppenő libacsapatban egy ritkán szem elé kerülő örvös lúd is tartózkodott. Újabb fajjal bővült a Marcal-medencében megfigyelt madárfajok listája :)
Örvös lúd (Branta bernicla) középen a csapatban
Vetési ludak (Anser fabalis)
Nyári ludak (Anser anser)
Dankasirályok (Larus ridibundus)
Vasárnap a madárdaltól hangos erdőben sétáltunk pár órát Angival. Szólnak már az erdei pintyek, hangosan kiáltoznak a csuszkák, cinegék trilláznak az ágak között és vörösbegyek strófáznak a bokrok mélyén. Az erdő felett akrobatikus mutatványok közepette kergetőznek a hollók, a magasban pedig egerészölyvek hangos kiáltásokkal adják tudtukra fajtársaiknak a területeik határát.
Lassan, de biztosan közeledik a tavasz...
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése